2.
Hajnalodott...A tűzpirosan felkelő nap első sugarai,a hegyi házikó ablakán beszűrődve,felébresztették Alízt.Kellemes félálomban, csukott szemhéján keresztül is érzékelte a fényt.Finom volt,jól esett így pihenni még egy kicsit...Elmosolyodott magában...visszagondolva a csodás éjszakára.Finoman átnyúlva ujjaival cirógatta kedvesét a puha ágyban.Enyhe morgás volt a válasz.-Jellemző...gondolta Alíz,és lassan felkelt a férfi mellől.
Alex csak a pirítós,és forró citromos tea illatára ébredt.-Húúú ,bocs szívem ,ezt nekem kellett volna elkészíteni.-Nem baj,majd legközelebb,mondta megértően a nő.A gőzölgő gyümölcstea perzselte a torkukat,de nagyon jól esett.Az ablakon át a csodás Tiroli hegyoldal tündökölt a hóban.
Kimehetnénk a hegygerincre sétálni!-vidult fel Alíz.-Nincs túl hideg?-próbállt kibujni a férfi.Ő még inkább visszafeküdt volna.-Ne kéresd magad! -és Alíz már öltözött is.Izgalommal töltötte el a reggeli kirándulás.
A hó nem volt nagy,de a fák ágai hatalmas barkókat növesztettek a hajnali dértől.Mindenütt szűz hóban lépkedtek,csak néhol szelte át az utat egypár állatnyom.-Nézd ,ez biztos egy nyuszié!-lelkendezett Alíz-Tényleg,jól látod,de nézd csak ,a hajad is deres lett!-csodálkozott Alex És valóban,....a nő haja milliónyi ezüstkristályt ejtett rabul.Megperdült örömében,és a napfényben csodálatosan csillogtak fürtjei.Ez Alexet is magával ragadta-Sosem láttam még ilyet,gyönyörű vagy kedvesem!Erre a percre mindíg emlékezni fogok!-Látod ,ugye megérte feljönni!
Lassan felértek a gerincre.A hegytetőről lenézve fantasztikus kilátás tárult eléjük.Közvetlen alattuk a méltóságteljes fenyves haragos zöldje,lejjebb juhar,és akácerdő,és a völgyben apró falvak ,még apróbb háztetői ,hósipkával a fejükön.Mintha egy makettasztalt néztek volna...A távolban pedig hegyek kéklettek ameddig a szem ellátott. Csodás látvány volt... Szerelmesen bújtak össze,élvezték hogy ezt a páratlan élményt együtt élhetik át.-Lassan azért indulhatnánk,mert már kezdek fázni-szólt a férfi.Lassan lépkedtek lefelé a fák között.Hirtelen kis reccsenést hallottak.Alex izmai ,akaratlanul is megfeszültek...-Nézd csak egy móki!! Mutatott a faágra Alíz ,Ő így hívta a kis vörös mogyorógyüjtőt.-Mekkora farka van!! Odanézz,de édes! lelkendezett tovább.A mókus megállt egy percre a mogyoró gyüjtésben,és ő is érdeklődve figyelte őket.Nem sok emberrel találkozott még ,nem volt mitől félnie...Hirtelen megfordult ,és az ellenkező irányba kezdett kémlelni.Az erdőből négy vadász tűnt fel olyan gyorsan ,hogy még Alex is későn ocsúdott fel.-Szép jó reggelt Alex,rendesen kifullasztottál,de remélem,utoljára!
Zihált a szikár.
Puskáját a férfi mellkasához szorítva,ordított rá:Hol van a mikrochip?!Két társa ,ugyanakkor a nőhöz lépett,és hátracsavarták a kezét.-Kik ezek,Alex?!! sikított Alíz.
Nyugodj meg Drágám,soha nem kapják meg,hiába póbálkoznak.-Azt majd meglátjuk ,te szemét!-Kötözzétek meg őket,és indulás!-Szólt a többieknek.
A két terepjáró a völgyben volt.Mire leértek,Alízban egy világ omlott össze pár perc alatt.Sosem gondolta volna ,hogy ő ilyesmibe belekeveredhet.De az külön fájt neki,hogy Alex eltitkolt előle ilyen dolgokat.Mit csinálhatott,és miért bánnak így velük?
Rosszul esett Neki,de közben próbálta magát meggyőzni.-Biztosan komoly oka lehetett rá.ha nem mondta el.De a miértek folyamatosan ott doboltak az agyában...
