Elbeszélés

                                                       4.

-Oké,oké,beszélek!-kiáltott Alex.-A chip nálam van.

-Jobbat találj ki.Átkutattunk tetőtől,talpig,ne húzd az időt.-mondta a szikár.

-A testemben rejtettem el,egy kapszulában,ott nem kerestétek.Döbbent csend következett.-Hah,ügyes,csettintett a főnök.-Lássuk hát.-Ki kell mennem a mosdóba,hogy ki tudjam venni.ŐŐ..rendben,menjetek vele,és figyeljétek.A fickók eloldozták,és bekísérték a mosdóba.

Alex tudta hogy,ez talán az utolsó alkalom a szökésre.Erről egy percre sem tett le.Sajnos tegnap a hegygerincen ,nem volt elég óvatos,de ezt a hibát mégegyszer nem akarta elkövetni.A két férfi az ajtó előtt állt,nem volt kedvük bekísérni őt a wc-be.-Kéne egy kis segítség fiúk.-Mi van?!-mordult az egyik,és bedugta a fejét az ajtón.Alex abban a pillanatban,gyakorlott mozdulattal tekerte ki a nyakát.Csigolya reccsent,és az ellenfél összecsuklott.Villámgyors lefegyverzés után,már a másik sem bírt ellenkezni.De még voltak ketten Alíznál...

Alex,már nem mérlegelt.Vak dühtől vezérelve,berontott,és a zsoldostól szerzett fegyverrel,kérdezés nélkül elintézte a két férfit.

Alíz a rémülettől ,és megkönnyebbüléstől egyaránt zokogott.Sokkolta a látvány.-jólvan drágám,már vége van csss...vigasztalta őt,miközben óvatosan kiszabadította kedvesét ,a fogságból.-Menjünk innen.-karolta át védelmezőn,és kivezette a rémült nőt a házból.

Beszálltak az egyik autóba.Alex megtalálta a Gps-t.Beütötte a koordinátákat.és lassan elindultak.

Hirtelen éles lövés hangja ütötte át az erdő csendjét,és Alex válla megbicsaklott...

-Istenem!-Kiáltott Alíz kétségbeesetten.Az ajtóban Joe támolygott,ő lőtt utánuk.-Jól vagyok ...-nyögte Alex ,és eltűnteka kanyargós úton.-Álljunk meg,majd én vezetek!A nő kissé megkönnyebbült ahogy egyre messzebb kerültek a gyilkos helyszíntől.-Még nem,előnyt kell szereznünk.-makacskodott Alex.Érezte most nem állhat meg.

Hosszú nehéz út volt,,és már minden mozdulat fájt.Még míndig hegyek között jártak.A navigáció 25 km-re már lakott területet jelzett.-Bocsáss meg,hogy ilyen helyzetbe hoztalak,törte meg a csendet Alex,szinte magának mormogva.-Azt hittem,ha nem mondok el semmit,meg tudlak óvni ,ezektől az emberektől.

Alíz szótlanul figyelte a férfit,és megpróbálta megérteni kedvesét.-A cégnél Én vezetem a fejlesztési részleget.Már évek óta dolgozunk egy szuper energiatakarékos,áramellátó rendszeren,amit ilyen chipek vezérelnének.Ez a chip, most dollármilliókat érő prototipus.De a konkurencia is a sarkunkban van.A képlet valahogyan kiszivárgott.és a kapzsiságukban ezek mindenre képesek.Már a megismerkedésünk előtt,megfenyegetett joe.És azóta is harcban állunk,csak azért mert nem hagytam magam.De a chippet soha nem kaparintja meg,mert biztos...a francba!-kiálltott hirtelen.Az út közepén egy szarvas állt meg az autó előtt.Alex ösztönösen elrántotta a kormányt,de az autó megcsúszott,és irányíthatatlanná vált.-Vigyázz!-sikított Alíz és megpróbállt kitámasztani.A szarvas elugrott ,ők viszont a töltésen,felcsúszva,egy fának ütköztek.Alíznak lassított felvételként,játszódott le ez a pár másodperc.Hatalmas ütés volt,testét a biztonsági öv feszítése mentette meg,de Alex nem volt bekötve...

                                                          3.

Végre leértek a völgybe.A két zsoldos szó nélkül ,belökte őket a sötétített ablakú autóba.Alíznak az volt a legrosszab,hogy nem mondtak semmit.Hallgatásuk,szenvtelen arckifelyezésük ilyesztőbb volt,mintha fenyegették volna.

Most a két fegyveres ragasztószalagot vett elő,majd két fekete csukját.A nőn újra úrrá lett a félelem.-Kérem,ne húzzák azt a fejemre,csak a csukját ne !-Kérem...esdekelt  már a sírástól elcsukló hangon.De a zsoldosok mintha meg sem hallották volna,rezzenéstelen tekintettel hajtották végre főnökük utasítását.

Alex viszont,korántsem volt ilyen nyugodt.Százszor megbánta már ,hogy a faházban hagyták a mobiljukat,mondván "most ne zavarjanak"...Ketten alíg bírták lefogni,és a kocsiba tuszkolni.Aztán,hirtelen egy hatalmas tompa ütést érzett a fején.Egy percre minden elsötétült,és tompán,szinte lassított felvételként látta a világot maga körül.

A szikár főnök szavait nem értette,csak hangfoszlányok jutottak el a tudatáig.Alíz is hallotta az ütést,de nem tudta mi történt.Csak puffanások,nyögések árulkodtak arról,hogy nincs könnyű dolguk ,kedvesével.

Esteledett...Hosszú,gyötrelmes,és kétségekkel teli úton voltak túl.A terepjárók megálltak...Ez a csend más volt mint előző este a faháznál(-Istenem,már éveknek tűnik),gondolta Alíz.Ez vészjósló,rideg csend volt...

Majd ismét durva kezek ragadták meg,és rángatták őket valahova.Csukjával a felyén semmit sem látott,csak botladozott közöttük.Érezte,jobb ha engedelmeskedik,szüksége lehet még az erejére.Pár csúszós,jeges lépcsőfokon vezették őket fel,majd ajtózár reccsent ,és egy hűvös helységben találták magukat.Az áporodott levegőt még a zsákon keresztül is érezte.Végre leültették őket egy székre.Levették róluk a csukját,és a ragasztószalagot.A helységben félhomály uralkodott,és régimódi, kopott bútorokkal volt tele.Tekintetük egymásra talállt,és Alíz bátorítást látott párja szemében.

A két férfi a székhez kötözte őket,fájdalmasan,könyörtelenül...

Most a szobába lépett a szikár főnök.Alíz egy kemény ,de már idősödő ,kegyetlen ábrázatú embert látott.A férfi , Alexhez sétállt-Na, drágáim,végre jó helyen vagytok,itt nem hall benneteket senki!-Alex,ne hidd hogy átverhetsz minket.A házadat felforgattuk ,a kocsidat darabokra szedtük,de a barátnőd még egyben van...ugye nem akarod hogy vele folytassuk...-Utoljára kérdem ,hol van az az átkozott chip?!-Megmondtam joe,Őt hagyjátok ki ebből,ez csak a kettőnk ügye!-ordított Alex

-Úristen,Alex is ismeri ezt az embert!-döbbent rá ebben a pillanatban Alíz.-Jólvan,Te akartad,én figyelmeztettelek.-Mondta kaján vigyorral arcán  Joe.A köpcösre kacsintott,-Rajta Bobby,tiéd a lány.A köpcös szinte csak erre a mondatra várt.Zsebéből egy szikét előrántva ,közeledett a lány felé

-Na most kiderül,mit fog szólni a barátod,ha egy kicsit átszabom azt a szép  kis pofidat!Alízt a jeges rémület öntötte el.Egész testében remegni kezdett,nem tudott uralkodni a végtagjain...

                                                        2.

Hajnalodott...A tűzpirosan felkelő nap első sugarai,a hegyi házikó ablakán beszűrődve,felébresztették Alízt.Kellemes félálomban, csukott szemhéján keresztül is érzékelte a fényt.Finom volt,jól esett így pihenni még egy kicsit...Elmosolyodott magában...visszagondolva a csodás éjszakára.Finoman átnyúlva ujjaival cirógatta kedvesét a puha ágyban.Enyhe morgás volt a válasz.-Jellemző...gondolta Alíz,és lassan felkelt a férfi mellől.

Alex csak a pirítós,és forró citromos tea illatára ébredt.-Húúú ,bocs szívem ,ezt nekem kellett volna elkészíteni.-Nem baj,majd legközelebb,mondta megértően a nő.A gőzölgő gyümölcstea perzselte a torkukat,de nagyon jól esett.Az ablakon át  a csodás Tiroli hegyoldal  tündökölt a hóban.

Kimehetnénk a hegygerincre sétálni!-vidult fel Alíz.-Nincs túl hideg?-próbállt kibujni a férfi.Ő még inkább visszafeküdt volna.-Ne kéresd magad! -és Alíz már öltözött is.Izgalommal töltötte el a reggeli kirándulás.

A hó nem volt nagy,de a fák ágai hatalmas barkókat növesztettek a hajnali dértől.Mindenütt szűz hóban lépkedtek,csak néhol szelte át az utat egypár állatnyom.-Nézd ,ez biztos egy nyuszié!-lelkendezett Alíz-Tényleg,jól látod,de nézd csak ,a hajad is deres lett!-csodálkozott Alex És valóban,....a nő haja milliónyi ezüstkristályt ejtett rabul.Megperdült örömében,és a napfényben csodálatosan csillogtak fürtjei.Ez  Alexet is magával ragadta-Sosem láttam még ilyet,gyönyörű vagy kedvesem!Erre a percre mindíg emlékezni fogok!-Látod ,ugye megérte feljönni!

Lassan felértek a gerincre.A hegytetőről lenézve fantasztikus kilátás tárult eléjük.Közvetlen alattuk a méltóságteljes fenyves haragos zöldje,lejjebb juhar,és akácerdő,és a völgyben apró falvak ,még apróbb háztetői ,hósipkával a fejükön.Mintha egy makettasztalt néztek volna...A távolban pedig hegyek kéklettek ameddig a szem ellátott. Csodás látvány volt... Szerelmesen bújtak össze,élvezték hogy ezt a páratlan élményt együtt élhetik át.-Lassan azért indulhatnánk,mert már kezdek fázni-szólt a férfi.Lassan lépkedtek lefelé a fák között.Hirtelen kis reccsenést hallottak.Alex izmai ,akaratlanul is megfeszültek...-Nézd csak egy móki!! Mutatott a faágra Alíz ,Ő így hívta a kis vörös mogyorógyüjtőt.-Mekkora farka van!! Odanézz,de édes! lelkendezett tovább.A mókus megállt egy percre a mogyoró gyüjtésben,és ő is érdeklődve figyelte őket.Nem sok emberrel találkozott még ,nem volt mitől félnie...Hirtelen megfordult ,és az ellenkező irányba kezdett kémlelni.Az erdőből négy vadász tűnt fel olyan gyorsan ,hogy még Alex is későn ocsúdott fel.-Szép jó reggelt Alex,rendesen kifullasztottál,de remélem,utoljára!

Zihált a szikár.

Puskáját a férfi mellkasához szorítva,ordított rá:Hol van a mikrochip?!Két társa ,ugyanakkor a nőhöz lépett,és hátracsavarták a kezét.-Kik ezek,Alex?!! sikított Alíz.

Nyugodj meg Drágám,soha nem kapják meg,hiába póbálkoznak.-Azt majd meglátjuk ,te szemét!-Kötözzétek meg őket,és indulás!-Szólt a többieknek.

A két terepjáró a völgyben volt.Mire leértek,Alízban egy világ omlott össze pár perc alatt.Sosem gondolta volna ,hogy ő ilyesmibe belekeveredhet.De az külön fájt neki,hogy Alex eltitkolt előle ilyen dolgokat.Mit csinálhatott,és miért bánnak így velük?

Rosszul esett Neki,de közben próbálta magát meggyőzni.-Biztosan komoly oka lehetett rá.ha nem mondta el.De a miértek folyamatosan ott doboltak az agyában...

                                                        1.

 A kanyargós hegyi úton egy autó haladt felfelé a sötétben...

Egy fehér Rover volt.A volán mögött Alíz ült, a Halidély utazási iroda alkalmazottja.

Alíz nem volt már húsz éves,de egy teljes virágzásában lévő energikus,néha szenvedélyes nőnek tartotta magát.És az is  volt.Lassan,nyugodtan haladt,a szálingózó hóesésben.Szerette ezt a kocsit,pár éve lepte meg magát vele.Megdolgozott érte ,évekig gyűjtött rá.

 Hónapok óta erre a hétvégére várt...már előző nap becsomagolt pár holmit,persze csak a legszükségesebbeket.A szürke hétköznapok egyhangú robotját maga mögött hagyva már csak a nyugodt pihenésre vágyott.Az utat jól ismerte,nem először járt már erre.A hosszú hegyi út két oldalán hatalmas fenyők bólogattak ,az enyhe szélben.Nem tudott róla,de valaki ebben a percben is figyelte távolról,és csak a megfelelő alkalomra várt,türelmesen...Végre megérkezett a hegyoldali kis házikó elé.Nagyon szép kis erdei faház volt tornáccal,hintaággyal.Ahogy kiszállt,érezte arcán a hideget.Csend volt,határtalan csend...Még a puha firiss hópelyhek hullását is hallotta... Vidáman ,szinte felszabadultan lépkedett,fejét felfelé fordítva élvezte a hóesést.A hópelyhek az arcára,hullottak,és sok ,pici vízcseppé oldvadtak.A tornác lámpáját felkapcsolva ,egyenként látott minden hókristályt.Szinte végtelen érzés fogta el,mintha csillagok között úszott volna...Percekig állt így ,gyermeki örömmel arcán..Legszívesebben egész éjjel kinn maradt volna,de ahhoz  túl hideg volt.Sálját gyorsan körbetekerve,igyekezett a bejárathoz.Az ajtóra egy fagyöngy koszorút rakott,amit nemrégen készített."A közelgő ünnep első hírnöke",gondolta.

Kulcs csikordult a zárban,és a nehéz faajtó fagyosan engedett.Odabenn simogatóan meleg volt.Alíz elmosolyodott,Valaki gondoskodott róla.Csizmájától gyorsan megszabadult.A kandallóban hasábfák izzottak,és apró lángocskák öltögették tüzes nyelvüket.Az öreg tölgyfa padló megnyikordult léptei alatt.A nappali kellemes nyugalmat árasztott.Egy gyönyörű virágcsokor  pompázott az asztalon.Első pillantásra látszott rajta,hogy szakszerű kezek készítették.A nyarancssárga királyliliom,és gerbera,kellemes összhangban volt egymással,és bódító illatot árasztott."Minő lovag,tudja a kedvencemet".Gyorsan átmelegedett,hisz nem volt kinn sokáig.A heti fáradtság azonban még ránehezedett.

A lejátszóhoz sétált,és berakott egy Celine Dion lemezt.A zene lágyan betöltötte a szobát. Alíz már készítette magának a forró fürdőt.A kád körül mécseseket gyújtott ,és a habfürdőbe is dobott néhány hosszú tűlevelet.Tudta ,ez nem fogja szúrni,mert lebeg a vízen,viszont csodás illata van.Gyorsan ledobta ruháit,és nyakig merült a vízbe.Minden porcikáját átjárta meleg.Az apró mécsesek sejtelmes homályba borították,lebegtették a helységet.Nem sietett ,átadta magát a jóleső érzésnek.Szemét lehunyva ábrándozott.Élvezte a nyugodt pihenést,a nappaliból átszűrődő zenét.Celine lágy,selymes hangja,teljesen ellazította...Kedvence volt,szerette a dalait...

Amikor a kádból kilépett,még néhol habos volt a teste.A vízcseppek végig gördültek válláról feszes mellére,és fürgén gurultak formás combjára.Alaposan megtörölközött,és a függönyt elhúzva óvatosan kikémlelt  az ablakon,megjött e már az akit vár...De még semmi,csak a kerti padon növekedett a hósapka.Puha léptekkel besétállt a nappaliba.Meggypiros selyemköntösében letelepedett a kandalló előtti vastag szőnyegre.A köntösre hímzett hatalmas aranysárkány körbetekeredett egész testén.Nagyon vonzó volt a tűz fényében.Szőke hullámos haja lágyan omlott vállára.Jó volt hallgatni a parázs pattogását...Hirtelen neszt hallott,felállt várakozóan nézett ki az ablakon...de semmi."Szia Kedves",hallotta hirtelen a háta mögül...

"A szívbajt hoztad rám!!! Hogy tudtál ilyen észrevétlenül bejönni???"Kapkodott levegő után a nő."Tudod kedves,ez már nálam szamai ártalom.-mosolygott a férfi.-Nem követett senki?? Nem,nyugodj meg.-Ugye nem kell ujra elmondanom,hogy az én pozíciómban ez milyen fontos.-Nem kell elmondanod,már eleget hallottam...Alíz kissé összehúzódott,nem ilyen  belépőt várt Alextől.Mert így hívták azt a jó megjelenésű ,de tudatosan magát átlagembernek beállító ,mindíg óvatos férfit.Alex egy mikroelektronikai fejlesztő cég tagjaként ösztönösen is figyelt mindenre.Szinte már a vérében volt.

Találkozásuk sem volt véletlen,csak a nő hitte úgy.Alex,semmit nem bízott a véletlenre...hónapokig figyelte az irodát,Alíz szokásos napi útvonalát.Csak utána mert közeledni lassan óvatosan.Persze a nők direkt ezt szeretik.

De a műholdas helymeghatározót ,ő sem tudhatta,akik csak erre a találkozóra vártak.-Bobby,figyelj ,megvan a rohadék,most végre elkaphatjuk!Figyelte a monitort egy szikár idősebb férfi.-Igen Főnök ,mostmár a miénk!,válaszolt a köpcös.-Igyekezz,hozd a terepjárót,egész éjszaka utaznunk kell!Mordult a szikár.

Áuu ...bocs,nem akartalak megbántani,gondold csak el,az egész hétvége előttünk áll,nézd virágot is vettem! Igen,a kedvencemet...de miért kell nekünk míndig bujkálni?Tényleg csodás ez a hely,de sokkal jobb lenne ha,nyíltan lehetnénk együtt.-Még egy kis türelem,Kicsim,ez is eljön ,nemsokára...

Alex jól tudta hogy szerelme megértő,és jól ismerte  "gyenge" pontjait.A hűtőszekrényből,egy francia pezsgőt vett elő.Finoman felbontva töltött mindkettőjüknek.A magasnyakú pohár  hűsítő gyöngyözése mégjobban csábított az italra.-A jövőnkre!-koccintottak finoman.Lassan összebújva csókolták egymást,hosszan ,szenvedélyesen. Végigsimította ujjait a nő nyakán,és beletúrt válig érő göndör hajába.-Látom most is hordod a medált.-Tőled kaptam ,sosem veszem le!-Gyönyörű borostyán medál volt,egy különleges, kékhátú bogárral a közepén.Alíz lassan ellazította testét,jól esett neki a gyengédség,és már nagyon kívánta a férfit.Hetek óta erről a hétvégéről fantáziált,ezerszer elképzelte ...Levetítette magának ,mint egy filmet a munkahelyén,mialatt állandóan reklamáló, hájas túristákat kellett szó nélkül kiszolgálnia.

A selyemköntös szinte hang nélkül lecsusszant róla,és csipkés fekete tangában letelepedett a kandalló elé.A tűz fényében Alex még a szőke kis pihéket is látta kedvese hasán.Kezével finoman cirógatni kezdte,és ez mindkettőjüket felvillanyozta.Ujjai felértek a nő melleihez,és egyre szűkülő köröket leírva közeledtek az ágaskodó bimbók felé...

Mostmár Alex izmos teste, is kibontakozott világoskék ingjéből.-Elképesztően hiányoztál! -Suttogta Alíz.Szenvedélyesen ,finoman karmolva húzta végig ujjait a férfi hátán ,és mellkasán,majd feszes, meztelen fenekén kalandozott tovább.Végül az ő finom csipkés fekete tangája is lekerült,és már nem bírták tovább visszatartani magukat.Hatalmas vágytól fűtve estek egymásnak.Már nem cirógatták ,hevesen szorították,ölelték ,karmolták egymást...     Alíz kéjes nyögései,és Alex hörgése töltötte be a szobát.Szabadon engedhették ösztöneiket ,nem zavarta őket senki.Majd ujra ,és ujra fellángolt bennük a vágy,és bearanyozták az éjszakát...